Otoya Ittoki x Reader
*Dob Dob*
“______-chan!” egy boldog hangot hallottál kiáltani mögötted. Mosolyogva megfordultál.
“Szia, Ittoki-kun,” mondtad, amint vártad, hogy felzárkózzon.
“Hé, elfoglalt vagy?” kérdezte mosolyogva.
“Nem… nem igazán. Miért kérdezed?” érdeklődtél kíváncsian.
A mosolya nagyobbra húzódott, és megfogta a kezedet. “Nagyszerű, akkor indulás!”
“M-mi? Hová viszeeeel?” kiáltottad, amint futni kezdtél utána.
~
Káprázatos fények, hangos zene amitől a hangzavar zajjá válik, és az emberek tömege...
Ja, ott találtad magadat egy…
“Egy játékterem?” néztél gyanúsan Otoya-ra. Persze, nem volt szokatlan, hogy elvitt valahova... de olyankor Nanami-chan is mindig veletek volt, akibe kilenvenkilenc százalékig biztos voltál, hogy Otoya bele van esve. Elvinni téged valahova... hát, mármint csak téged - Taking you somewhere with… well, just you- nagyon meglepő volt.
“Meglepődtél?” mondta, mosolyogva, mintha a gondolataidban olvasna.
“Az a legkevésbé lényeges. Nem is tudtam, hogy játék rajongó vagy, Ittoki-kun,” ránéztél, enyhén önelégülten vigyorogva. Kicsit talán sejthette, hogy te nagyon is szereted a játékokat… de nincs rá mód, hogy Otoya tudhatta volna. Nem emlékeztél rá, hogy valaha is elmondtad volna valakinek…
“Mi az?” vigyorgott, a különböző játékokat nézve. “Nem, Nem érdekelnek olyan szörnyen a játékok... de..” megfordult, hogy rád nézhessen. “Valakitől azt hallottam, hogy te szereted őket.”
“Eh???”mondtad, a gondolataid cikáztak, hogy rájöjj, kinek is mondhattad el. “Mond el! Ki mondott neked ilyesmit?” mondtad, zavarban.
Mosolygott, és megfodorta a hajadat. “Csak akkor, ha meg tudsz verni ebben!” mondta, a legközelebbi DDR gépre mutatva.
“Oh igen? Oké, áll az alku!” mondtad.
Mindketten oda futottatok, miután az épp játszó emberek végeztek. Bedoptál pár érmét, és megnyomtad a start gombot. Otoya mosolygott, és feltartotta a hüvelykujját. Kiválasztottátok a nehezebb beállítást, és te behajlítottad a térdedet, hogy felkészülj a dalra. Nem is vettétek észre, hogy az emberek elkezdtek gyűlni, érdeklődve figyelve, ahogyan ti ketten a nehéz dalokkal próbáltok játszani.
…és végül, vesztettél.
“Ittoki-kun… hogyan…?” lihegtél, kifáradva a játéktól.
“Azt hiszem ez kicsit igazságtalan.. de olyan volt, mint a koreográfia, amit a többiekkel gyakoroltunk, és...” mély lélegzetett vett, mert ő is fáradt volt.
“Oh, akkor… “ felálltál, és elmosolyodtál. “Mi lenne, ha elmondanád nekem, ha megverlek abban?” mondtad, egy játékgépre mutatva.
“Kihívás elfogadva,” mondta Otoya, villanó szemekkel.
~
“Oh.. oh! Majdnem megvan!” mondtad vidáman, ahogyan a daru hozzáért a Rillakuma babához, amit annyira akartál.
“Még van egy próbálkozásom! Szóval, mennyivel kéne még jobbra mozgatnom?” kérdezte, koncentrálva. Magadban mosolyogtál, ahogyan elmozgattad egy jobb pozícióba. Most láttad valószínűleg a leginkább koncentrálni valamiben Otoya-t. Hát, leszámítva amikor énekel.
“Egy picit többet…. Oké, Most mozgasd egy picikét magad felé… éééééés…” mondtad, visszatartva a lélegzetedet, ahogyan a darut nézted. Összecsukódott Rillakuma fejénél, és... Ki vette! Aztán a kiadó dobozhoz mozgott, és…
“Igen! Megszereztem!” mondta, diadalmasan mosolyogva. Legugolt, és kivette a dobozból. Megfordult, és látta, ahogyan rá nézel. Megint elmosolyodott, és azt mondta, “Ta daaa!” Odaadta a babát neked.
“Köszönöm, Ittoki-kun!” mondtad, mosolyogva, amint elvetted. Megölelted a babát, és mosolyogtál.
Otoya az órájára nézett, és azt mondta, “Hát, kezd késő lenni…”
Enyhe csalódást éreztél, de a földet bámulva próbáltad elrejteni az arckifejezést. “Oh, vissza kell menni a kollégiumba?”
Meglepődésedre, Otoya-kun lehajolt, hogy láthassa az arcodat. Kedvesen mosolyogva mondta,
“Hát.. ez nem egy túl jó vége egy raande- úgyértem, egy vicces kiruccanásnak!” Sebesen felállt.
Gyorsan fölnéztél, és láttad, hogy elfordult, de a fülei vörösek voltak. “Ittoki-kun… te az előbb ezt úgy nevezted, hogy… randi?” mondtad, elpirulva. Megpróbáltál az arcoddal elbújni a baba mögé.
Vissza nézett rád, az arca vörös volt. “Hát… rendben van az úgy?”
Annyira meglepődtél, hogy kitörtél, “De én azt hittem, te Nanami-chan-t kedveled!”
Enyhén meglepettnek tűnt először, majd megfogta a kezedet, és kisétált a játékteremből, ahol már csend volt. “Az igaz, hogy először Nanami-chan-t kedveltem...… de amikor jobban megismertelek és sok vicces élményt szereztem veled, mint ma…” mondta elpirulva, és picit dadogva. Meglátta ameglepett kifejezést az arcodon, és a mosolya elhalványult. “Nos, uh, Elkísérlek a kollégiumhoz... csak... felejtsd el, amit mondtam!” hadarva beszélt, ahogyan elengedte a kezedet. Megfordult.
Hírtelen nem tudtad kezelni a helyzetet többé. Soha sem akartad őt mosoly nélkül létni újra! Megragadtad a kezét, és azt mondtad, “Én… Én is kedvellek, Ittoki-kun. De eddig mindig azt hittem, Nanami-chan-t szereted!…”
Feléd fordult, meglepett arckifejezéssel, elragadtatva. “Szóval te is kedvelsz engem!” mondta, ostobán vigyorogva. Klasszikus Otoya. Aztán, nagy meglepetésedre, egy hatalmas ölelésben részesített. “Szóval akkor… akkor… Lenne kedved velem ebédelni?”
A gyomrod helyetted is válaszolt. Nevetett, majd körbe forgott veled. Nem tudtál segíteni magadon, de nevettél. “Otoya-kun…” mondtad, először kipróbálva valamit. “Oto-kun, kezdek elszédülni…”
Hírtelen abba hagyta, és amikor felnéztél, hogy lásd a reakcióját, ő el volt pirulva. Egy mély, mély vörös árnyalattal.
“Oto-kun?” kérdezted, zavarban.
“Annyira… annyira aranyos…!” mondta, ahogyan megfogta a kezedet, majd megpuszilta az arcod. “amit csak akarsz, Sora hercegnő.”
“OTO-KUN! Ez annyira zavarba ejtő!” mondtad elpirulva, de kéz a kézben indultatok az étterem felé.
“De miért? El kell mondanom az egész világnak, hogy nekem van a legaranyosabb barátnőm! Várjunk.. El kell mondanom Ichinose-san-nak… és ahh! Később meg kell kérnem Nanami-chan-t, hogy segítsen írni neked egy dalt... és...”
“Otoya-kun…!”
Vége
Forrás: DeviantART
Eredeti (link): http://pikachuart.deviantart.com/art/Doki-Doki-Love-Otoya-Ittoki-x-Reader-405702436