Karakter x Olvasó amatőr magyar nyelvű fordítások!!!

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

- Kérünk, válassz -Törvénysértő tartalomJogsértő (másolt) tartalomJó ízlést sértő tartalomFelnőtt (+18) tartalomSzélsőséges, uszító tartalomDrog, alkohol, dohánySzerencse-játékEgyéb szabálysértés

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

OLVASÓ

 

Szorosan körbe csomagoltam egy rózsaszín dobozt egy fekete szalaggal, biztosra menve, hogy nem fog szétnyílni, hogyha leejtem a földre... ami remélhetőleg nem fog megtörténni.

 

            Visszaültem az ágyra, és azon gondolkoztam, hogyan fogom ezt odaadni Syo-nak, a gyerekkori barátomnak. Másnap volt a születésnapja, akár csak a bátyjának, de nem voltam képes személyesen odaadni neki. A szüleim és testvéreim terveztek egy utazást a tudtom nélkül, szóval nem igazán szólhattam egy szót sem ellene, akármennyire is akartam. Továbbá, nem számított, mennyire próbáltam, nem tudtam kiutat találni belőle. A tervük szerint az utazás Június 9-étől 15-ig tart, ami több szempontból is lehangolt engem.

 

            Egy részt, mivel úgy terveztem, hogy a napot Syo-val töltöm. Amikor elmondtam neki az utazást, idegesnek tűnt. Az arcát látva a szívem szétfacsarodott—más szóval, fájt. Azt mondta, el tudja tölteni a napot egyedül Kaoru-val (az ikertestvérével) helyette. Tudtam, hogy közel áll Kaoru-hoz és szívesen tölti a testvérével a napot, de az, hogy nem tudtam segíteni, továbbra is rossz érzés volt.

 

           Másrészt azt terveztem, hogy másnap teszek neki vallomást. Tudom, elcsépelt, de nem volt több lehetőségem! Adj nekem egy kis szünetet! Mellesleg, a tökéletes alkalomra vártam, hogy bevalljam neki az érzéseimet, de belefáradtam a várakozásba. Úgy látszik, a várakozás sehova sem vezet.

 

           Az utolsó ok pedig, hogy személyesen akartam felköszönteni a születésnapján. Ez egy olyan dolog volt, amit gyerek korunk óta állandóan teszek, de a hagyomány most megtört a hülye utazás miatt. Az egyetlen dolog, amit tehettem, hogy nem duzzogok. Az bántaná a szüleimet és a testvéreimet.

 

            Sóhajtva felálltam, elvéve a dobozt az utamból. Izgatottan indultam ki a szobából, hogy kint várjak.

 

 

SYO

 

Lehuppantam az ágyamra, csak azt hallottam, ahogyan Natsuki mondja, “Remélem jól fogsz szórakozni holnap, Syo-chan. Jó éjszakát.”

 

            Ja, igen. Szórakozás. Ő valószínűleg jól fog szórakozni, de én annál kevésbé... főleg hogy Kaoru-val kell töltenem a napot. Szerettem a tesómat - tényleg - de a szülinapom nem ugyanolyan ____ nélkül. Gyerek korunk óta mindig vele és Kaoru-val töltöm, és ő mindig az egyik volt, aki a terveket készítette, szóval Kaoru és én nem tudjuk, mit csináljunk. Kivéve a vásárlást, talán.

 

           Letelepedtem az ágyra, és megpróbáltam nem gondolni a másnapra. Nem sokat ért, amióta ____ arca beúszott a fejembe. A másnapi utazásán gondolkozás ébren tartott. Tényleg nem tudom, miért. Talán mert már hosszú ideje kedveltem... nagyon hosszú ideje, hogy pontos legyek.

 

            Sóhajtva próbáltam megállítani a rossz dolgokon való gondolkozást, és rákényszeríteni az agyamat, hogy vidám dolgokra gondoljak. Holnap elmegyek Kaoru-val vásárolni, eszünk valahol egy jót, talán csinálunk valami sportosat ____-val...

 

            NEM!!!

 

            Nem! Ne gondolj rá! Tönkre teszed a nyugodt és összeszedett pillanatot, Syo! Hagyd abba!

 

            Végül feladtam, és egy kis idő után, ami óráknak tűnt, sikerült görcsösen elaludni.

 

***

 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami ráesett a lábamra. Felugrottam, és a lábamnál lévő zavaró tárgyra néztem. Egy rózsaszín doboz volt fekete szalaggal. Felszedtem a kezemet és lábamat, majd oda másztam hozzá. Csak néztem, nem értem hozzá.

 

            A szemeim megvizsgálták a dobozt, nincs e egy cetli vagy valami hasonló, ami elmondaná, hogy mire van. Például: egy cédula, ami elmondja, hogy az enyém, és kinyithatom.

 

            Aztán észrevettem egy papírt a masniba tűzve. Elvettem, és fürkészni kezdtem.

 

 

 

Boldog születésnapot, Syo-chan!

 

Csak fel szeretnélek köszönteni ezzel a levéllel, mivel amikor elmentem még aranyosan aludtál.

 

 

 

Aranyosan? Biztos voltam benne, hogy minden voltam csak aranyos nem. Annyid dobálódtam és forgolódtam álmomban előző este, hogy a ruháim bizonyára úgy néztek ki, mint egy madárfészek. Natsuki bizonyára őrült. Igazából, elég biztos voltam benne, hogy az.

 

    Megráztam a fejemet, és tovább olvastam

 

 

 

Arra az esetre, ha kíváncsi lennél Syo-chan, ez az ajándék nem tőlem van. Ezt ____-chan adta!

 

 

 

_____? De ha ő az utazásán vol aznap, hogyan került a doboz a szobámba? Három emelet magasan volt! Kétségbeesetten tovább olvastam.

 

 

 

Azt akarta, hogy csempésszem be a szobánkba, így meg tudod tőle kapni az ajándékodat. Az ágyadra tettem, amikor reggel felébredtem. 

 

 

 

Szóval így került be. Ezt hiszem, ezért rendezgette Natsuki az ágyát tegnap este. Hogy tudta elrejteni ezt a dolgot? Ahhoz kicsit nagy volt, mindenesetre.

 

 

 

A Piyo-chan plüssöm mögé rejtettem, ha érdekelne.

 

 

 

Ezek után el kellett folytanom egy nevetést. Tudhattam volna. Természetes, hogy Natsuki a "Piyo-chan emléktárgyak" mögé rejti. Csodálkoztam, hogy-hogy addig nem gondoltam rá.

 

 

 

Később beszélek veled, Syo-chan. Nem szeretnék késni.

 

Boldog születésnapot megint, Syo-chan!

 

 

 

A kézírása a végére kicsit elnyúlttá vált. Nem hibáztatom, bizonyára sietett.

 

           Az ajtó fölötti órára néztem, és azzal együtt majdnem leestem az emeletemről. Már elmúlt 11 óra! igazából elaludtam! ! Kaoru-nak és nekem délben kellett volna az állomáson találkoznunk. Mindig sok időbe telik elkészülnöm, és egy óra biztosan nem elég.

 

    A doboz felé fordultam, és eldöntöttem, hogy rögtön kinyitom. Nem tudtam elviselni a feszültséget egyébként. Alaposan megnéztem a szalagot leszedésnél, majd kinyitottam a dobozt. Egy fekete és szürke kockás kalap volt benne egy szalaggal, ami körbe futott rajta. Felpróbáltam, és az anyag érzetéről már tudtam, hogy nagyon drága lehetett. Körbe-körbe forgattam, saroktól sarokig vizsgálva. Nagyon jó minőségűnek tűnt.

 

    Éppen amikor felpróbáltam, a telefonom megcsörrent a párnám alól.

 

 

 

OLVASÓ

 

A tárcsahang szólt a fülembe, és remélte, hogy Syo fel fogja venni. Csak öt percem volt, mielőtt el kellett indulnunk, és nem akartam úgy beszélni Syo-val, hogy a család ott van körülöttem. Végtelen irritáció és bosszúság lenne az eredménye, ha azt tenném.

 

            “Hello?”

 

            “Syo?” Kérdeztem. “Te vagy az?”

 

            Hallottam, amint nevet. “’Persze hogy én, ____. Te hívtad a telefonomat, nem?”

 

            Kuncogtam, és örültem, hogy olyan, mint mindig szokott lenni. "Boldog születésnapot, Syo," mondtam. “Ne haragudj, nem tudom személyesen mondani. A hagyomány összeomlott, igaz?”

 

            “Ne izgulj, ____. Rendben van,” mondta a vonal másik végén. “Megkaptam az ajándékodat, szóval felejtsd el.”

 

            A szemeim kitágultak. Már látta a kalapot? Nos. az jó hír. “Tetszik?”

 

            “Jah! Imádom! Egy vagyonba kerülhetett, gondolom.”

 

            “Semmiség volt Syo, tényleg. Csak megláttam, és úgy gondoltam, illene a stílusodhoz.” Mosolyogtam. “Örülök, hogy tetszik. Tervezed hordani ma?”

 

            “Nem,” mondta, “Elteszem addig, ami ketten nem megyünk valahova.”

 

            Éreztem, hogy az arcom felmelegszik — Komolyan azt mondta?

 

 

 

SYO

 

Komolyan, száj? Muszáj volt ezt bele mondani egy telefonos beszélgetésbe?

 

            Gyorsan megpróbáltam kijavítani. “U-um… Úgy értem, szeretném, ha ott lennél, amikor először hordom.” Francba! “Ezalatt azt értettem, hogy szeretném, ha te lennél az első, aki lát benne.” Komolyan?  Miért kell annyira túlbonyolítanom? “T-tudod mit? Nem érdekes.”

 

            Hallottam _____ kuncogását a másik oldalról, és éreztem, ahogyan az arcom felforrósodik. “Vettem, Syo,” mondta. “Várom már a randinkat, amikor vissza érek.”

 

            Tényleg azt mondta, amit gondolok, hogy mondott?

 

            Azt mondta “randi”?

 

            Megráztam a fejemet, hogy kitisztítsam a gondolataimat. “J-jah. Várni fogok rá, (nickname).” Egy szünet sodródott a beszélgetésbe egy pillanatra, de nem törte meg azt. “Hiányozni fogsz, ugye tudod?”

 

            “Igen,” mondta. Szinte hallottam a mosolyát a hangjában. “Te is hiányozni fogsz nekem.” Hallottam egy folytott kiáltást a telefonban, aztán mondta, “Sajnálom, Syo, mennem kell. Később beszélünk, oké?”

 

            “Persze!” Mondtam sietősen. “Szia, ____.”

 

            “Szia, Syo.” Aztán a vonal megszakadt.

 

            Ezek után, egyszerűen bámultam a telefont, és vigyorogtam, mint egy őrült. Megfogtam a kalapot újra, és a fejemre tettem. Tökéletesen illett rám.

 

            Egy szülinapi ajándék,  két köszöntés, és egy “Hiányzol” a lánytól, akit kedvelek.

 

            Kezdett egy nagyszerű nap kialakulni belőle.

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 17
Tegnapi: 29
Heti: 17
Havi: 102
Össz.: 34 607

Látogatottság növelés