Karakter x Olvasó amatőr magyar nyelvű fordítások!!!

Oldalak (menü)

"__________-chan~!" kiáltott Natsuki egy rózsaszín, fodros kötényben."Kérsz egy kis sütit?" kérdezte, egy tál frissen sült Piyo-chan sütit tartva feléd.

Ó, ember..."aranyos" de "halálos", gondoltad.

"Ne edd meg őket _____________!!!" kiáltotta Syo ahogy meglátta a sütiket.

"Oh? Te szeretnéd a sütiket, Syo-chan?! Nem kell kapzsinak lenni!"

"____________! Fuss!!!!!!!!!!!!!!" Syo megfogta a kezedet, mielőtt átgondolta volna, és el kezdett futni az életéért. A szíved hevesen vert, de nem volt időd erre! Natsuki mérgező sütikkel üldözött téged!!!!!te és Syo csak futottatok és futottatok, amíg le nem ráztátok őt.

"Huh!!! Ember, ez közel volt...," mondta Syo zihálva, majd észrevette, milyen szorosan szorította még mindig a kezedet ."Bocsi!" szabadkozott, majd elengedett.(még csak el sem pirult....)

"Semmi baj" színlelted, mintha nem lettél volna egész idő alatt elpirulva tőle, és a szíved nem vert volna hevesen. "Ha te nem lettél volna, nem tudtam volna lerázni... nagyon gyors!! Köszi, hogy segítettél!"mondtad mosolyogva.

"Nincs mit" mosolygott. Aztán észrevette, hogy eltévedtetek, és fogalmatok sincsen, hol vagytok. Még nem voltál az épületnek ezen a részén ezelőtt.

"Ez az épületnek az a része, amiről a rémtörténetek szóltak....?!" kérdezte Syo idegesen. Annyira aranyos volt...de ő nem szerette, ha aranyosnak nevezték, ezért te állandóan "menőnek" és "férfiasnak" nevezted, ahogy ő akarta.

"Nyugi ez biztos csak egy pletyka. Azért találhatták ki, mert ezen a részen nincsenek ablakok--" a lámpák hirtelen lekapcsolódtak.

"AHHHHH!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!" sikoltott Syo beléd kapaszkodva.

"Syo! Minden rendben!" nem tudtad elhinni, hogy ő még előtted felsikoltott. Nem volt olyan menő igazán...Túl aranyos volt, hogy az legyen.

"Oh.....," mondta remegve, továbbra is beléd kapaszkodva.

"A fények biztosan azért aludtak ki, mert kiment a biztosíték. Meleg van ma, és én nem hoztam a telefonomat." magyaráztad."Azt hiszem le kéne ülnünk, és várnunk," mondtad, leszedve őt magadról.

"Igen.....plusz én sem hoztam a telefonomat...."

Megfogtad a kezét, és megpróbáltál találni egy helyet ahol leülhettek. Amikor megtaláltad, te és Syo leültetek.  A válla súrolta a tiédet egy kicsit. Csendben ültetek, amíg Syo el nem unta magát.

"Unatkozom."

"Akkor, mit szeretnél csinálni, Syo?"

"Nem tudom, azon gondolkozom."

Neked volt egy ötleted, vagyis kicsit több annál, amit meg szerettél volna tenni egy ideig. Halkan felálltál, és megpróbáltad a kezedet a szemére tenni, de helyette a haját fogtad meg, és megdörzsölted a fején. Nagyon puha volt.

"Mit csinálsz ____________?!"

"Unatkoztál, nem?" megpróbáltad megfogni az arcát, de végül az orrát fogtad meg. Felfedezted az arcát, a kicsi orrát, sima bőrét, puha ajkait... majd végül a szemeire tetted a kezedet. El kezdtél kuncogni, ő pedig nevetett.

"Ez kellemes...a kezeid hidegek, szóval lehűtenek," mondta, kezeit a tieidre téve.

"Oh, tényleg?" Eléggé biztos voltál benne, hogy a kezeid melegek. Az ő keze nagy volt...

"Igen."

Egy kis idő után Syo elszundikált. Óvatosan a vállára dőltél. Hallottad a lágy légzését. Annyira csendes volt, hogy hallhattad a szívverését.

THUMP.THUMP.THUMP...

Elpirultál. Kellemes hang volt...

THUMP.THUMP.THUMP...

Ezután a fejedet a mellkasához billentetted, hogy jobban halld a hangot.

THUMP.THUMP.THUMP...

Elaludtál a szívverése hangjára.

Syo kicsit később fölkelt, és azt látta, hogy egymás vállára vagytok dőlve. A szive kicsit gyorsabban kezdett verni, de a légzésed lenyugtatta. Melegnek érezte az arcát, talán a forróság miatt, vagy talán azért, mert elpirult. Biztosan a meleg idő miatt, gondolta."Heh...milyen édes...," suttogta, megpróbálva nem felébreszteni téged. Megveregette a fejedet.

".......................Syo.................."

"Hm? Felébredtél?"

"...............................................................aranyos.............."

"Nem vagyok aranyos!" mondta, kicsit hangosabban, mint tervezte. 

"...........annyira aranyos..........."

"Nem vagyok aranyos..." mondta kicsit halkabban. 

".....................túl aranyos........nem csoda, hogy Natsuki aranyosnak hív téged..........."

"UGH. Natsuki. Ne említsd azt a nevet többször." mondta, eltöprengve, miattad vagy Natsuki miatt bosszúsabb.

"........de........."

"Hm?"

"......................Szerintem..................menő vagy................"

Elpirult. A szíve gyorsabban vert. Úgy gondolta, ti csak barátok vagytok. Sosem gondolta... nem, mindig azt mondtad neki, hogy menő... de miért olyan más ezúttal?

".....................Syo....................."

"Most meg mi...?"

"........Szeretlek................"

Úgy érezte az összes vér a fejébe tódult, és a szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte, mindjárt felrobban. Sosem gondolta, hogy ezt fogod mondani. Várjunk. Talán valaki másra gondoltál közben. Elég biztos volt benne, hogy csak barátok vagytok...

".........................." csendben maradt. De a szíve nem...szó szerint úgy érezte, mintha ki akarna ugrani a mellkasából. Annyira elpirult, hogy szinte már nem bírta ki. Biztosra vette, hogy visszaaludtál, ami igaz is volt, és egy alig érezhető puszit adott az arcodra, és átölelt a karjaival. Hallotta a lassú szívverésedet...

THUMP.THUMP.THUMP...

THUMP.THUMP.THUMP...

THUMP.THUMP.THUMP...

".............Te vagy az egyetlen, aki aranyos...." suttogta Syo. Úgy gondolta, akkor ott talán kicsit többek voltatok barátoknál. . Egy kicsivel többek...egy kicsit megborzongtál, majd fölébredtél."...Syo...?" észrevetted, hogy átölel, amitől elpirultál."Syo, túl meleg van."

"Oh, bocsi. remegtél, és azt mormogtad, hogy "hideg van" ezért úgy gondoltam, fázol." hazudta.

"Hideg?"

"Talán kicsit lázas vagy."

"Oh..." mondtad, kicsit csalódottan. A lámpák hirtelen visszakapcsolódtak.

"Oh. Indulnunk kéne," mondta Syo.

"Igen...," felelted. Követted Syo-t, aki talált egy ajtót.

"Egy ajtó...? Nem jöttünk át ezen az ajtón korábban...? Ha igen, miért csukódott be....és záródott le...?" kérdezte Syo idegesen.

"Biztos elmúlt 8 óra. Le szokták zárni az épület egyes részeit abban az időben."

"Azt hiszem... de miért zárták volna le az épületnek ezt a részét...?"

"Igazad van...Nem tudom. Talán meg kéne próbálnunk találni egy másik utat," javasoltad.

"Rendben," mondta Syo. Tovább mentetek, és te megpróbáltál visszaemlékezni, te és Syo merre futottatok korábban.

"Átmentünk ezen az ajtón?" kérdezted.

"Nem hiszem...," mondta Syo."Ha jól emlékszem, egy folyosón jöttünk."

"Oké...próbáljunk meg visszamenni a kollégiumba, mielőtt mindenki aggódni kezdene."

"Igen."

Átmentél csomó csarnokon, amíg nem ablakokat találtál. Furcsa, csak ablakok voltak ott. Utána minden koromfekete volt.

"Syo-chan! __________-chan keljetek fel!!" mondta egy ismerős hang. Natsuki volt az.

"Ó, istenem......," mondta Syo.

" Hová mentetek __________-chan-nal?" azt vártad, hogy Syo válaszoljon, de ő nem tette. Ránéztél az órára, az 3 órát mutatott. Lehetetlen! 3 óra volt, amikor futni kezdtetek!

"...Mi történt?" kérdezted.

"Összeestél," mondta Syo.

"EH?!" kiáltottál fel. Egy álom volt? Ha igen...

"Mi?" vagy tudott olvasni a gondolataidban, vagy ez egy véletlen egybe esés volt. 

"Nagyon furcsa álmom volt."

"Miről?"

"Nem lényeges," hazudtad.

"Rendben.....," mondta Syo.

"Hé, Syo...," mondtad. "Mi történt, mielőtt összeestem?"

"a biztosíték kiment, emlékszel? Ez tegnap volt. Találtál egy kiutat, de aztán összeestél."

"T-tegnap?" ez megmagyarázta, miért volt megint 3 óra.

"Igen."

"Oh..."

Aztán Syo hozzászorított téged a mellkasához."Hála istennek jól vagy."

"Huh?" kérdezted zavarodottan, és elpirultál. Hallottad a szívverését: THUMP. THUMP.

"Kíváncsi vagyok, miért estél össze...talán fáradt voltál?"

"Nem tudom..."

"Csinálok egy tortát!" mondta Natsuki, majd elment, hogy elkészítse az édességet.

"NINCS RÁ MÓD! TÁVOL MARADOK TŐLE."

"Hé, Syo?"

"Igen?"

"...Szeretlek..."

"..... Ez a második alkalom, hogy ezt hallom! Ha ha! Nagyon aranyos vagy. Tegnap ezt motyogtad álmodban..."

"Huh?! tényleg!?"

"Igen, de nem gondoltam, hogy komolyan gondoltad. Nagyon boldog vagyok, tudod..." mondta mosolyogva. Elpirultál, és úgy mondtad:

"Aranyos."

"........Te vagy az egyetlen, aki aranyos, ____________!" ő is elpirult. Aztán te még jobban elpirultál. Annyira szeretted őt...

Syo megpuszilta a homlokodat, és azt mondta:

"Én is szeretlek téged." Megfogta az arcodat, és ajkait a tiéidre szorította. Aztán a fejedet a mellkasához szorította. Hallottad a szívverését, pont olyan gyorsan, mint a sajátodat...

THUMP THUMP THUMP THUMP THUMP.