Jinguji Ren x Reader
Hét perc az Égben
"Yay! Mindenki, játszunk!" mondta Otoya izgatott hangon.
"Oh nem...ez nem történhet meg...," mondtad undorodva.
'Nincs rá mód, hogy ezt játsszam,' mondtad.
"Rendben! Gyerünk, Hölgyem. Te jössz!" kacsintott Ren.
Figyelmen kívül hagytad, és össze fontad a karodat magad előtt. Nem akartál részt venni ebben, és nem tervezted ezt tenni.
"Helló? Hölgyem?"
"Nem ez a nevem, Jinguji," morogtál rá kicsit.
Ren egy ilyen játékos volt! Nem bírtad őt, mert 1, kacér volt, és gusztustalan, ahogyan a lányok belé estek. 2, mindig 'Hölgyem'-nek nevezett téged, és hidd el, ez nagyon bosszantó tud lenni egy idő után. És harmadjára pedig...nos, ugh, már csak ha ránéztél, elundorodtál! Bizonyos okokból.
"Hölgyem," mondta csábítóan.
Ugh...bruttó.
"A nevem _________. Haver, Tudom, hogy tudod a nevemet," mondtad.
"Legalább a nevén kéne szólítanod őt," mondta a barátod, Syo.
"Köszi, Syo," mondtad, egy picit szarkasztikusan.
"Kérlek, csak válassz már egy nevet," mondta Ren, odaadva neked a nyomorult kalapot.
"Legyen. Csak essünk túl rajta," sóhajtottál fel, kezedet a kalapba nyújtva. Az ujjaid megérintették az összes papírfecnit, és remélted, hogy egyik sem fog megvágni. Az az egész nyomorultsághoz képest is rossz lenne. Kihúztál egy papírdarabot. Rajta egy név volt, narancssárga színben. Az illetőnek finom kézírása volt, az biztos. De aztán elolvastad a nevet.
SZENT SZAR, NEM.
"EZ NEM TÖRTÉNHET MEG!!!" sikoltottad, összegyűrve a lapot, és messze-messze dobva az ablakon át, ami a szél szárnyán ellebegett, majd nekiütközött egy szekrénynek.
"Kit húzott?" kérdezte Cecil.
"Nem vagyok benne biztos," mondta Masato.
"Lehet, hogy Syo-t húzta?" töprengett Natsuki.
"Nézzük meg a kalapot," tanácsolta Syo.
"Jó ötlet!" mondta Reiji, elvéve a kalapot Ren-től, és kiöntötte a papírokat a földre.
"IDŐ INDUL MOST! MER' NEM FOGOK VÁRNI, ÉS NEM AKAROM EZT A JÁTÉKOT JÁTSZANI," mondtad a gardróbból, kicsit megijesztve mindenkit a sötét auráddal.
"Szóval? Kit húzott?" kérdezte Ren.
"Mindjárt meglátjuk," válaszolta Ai, elvéve a lapot, ami az övé volt.
"OH NE...,"mondta Syo.
"Mi az?" kérdezte Otoya.
"Ő...Ő..."
"Mi? Gyerünk, Syo-chan! Mi az?" kérdezte Natsuki, megrázva a haverját.
"Ren-t húzta..."
"Jaj nekem. Akkor mennem kéne a gardróbba!" mondta Ren, kuncogva, amint besétált a szűk gardróbba, és becsukta maga mögött, miközben leült. És majdnem rád. Komolyan, Ren?
"Hogy vagy, Hölgyem?" kérdezte.
"Mit gondolsz?" mondtad szarkasztikusan.
"Kérlek, ne adj nekem a szarkazmusodból."
"Oh. Azt tettem volna?" forgattad a szemeidet.
"Gyerünk, miért nem szórakozunk kicsit?"
"Francot, nem."
"Ne legyél olyan tsundere, __________."
"Oh, VÉGÜL a nevemen hívtál! Vagy talán most nagy vagy?"
"Ez nem vicces."
"Francokat, az!"
Ezután vitatkoztatok még pár percet, és a szerző nem akarta ezt részletezni, szóval jah.
"CSAK FOGD B--"
Az ajkait a tiéidre helyezte, mire te ellenkeztél, és megpróbáltad eltolni. De ő erősebb volt, és érezted a puha ajkait, amint a tieiden mozognak, és ez rendben volt, habár ezt soha sem ismerted volna el neki, vagy bárki másnak. Mielőtt tudtad volna, kicsit vissza csókoltad, mintha több lett volna, mint levegőért küzdés. Arrébb tolt, és önelégülten elvigyorodott.
"Vissza csókoltál, __________."
Elpirultál, de ignoráltad őt.
"Nem igaz, te rohadék! Levegőre volt szükségem!"
"Ne legyél olyan tsundere!"
"Oh, b**** már," mondtad, megcsókolva őt. Érezted a vigyorát az ajkaidon, amint közelebb húzott magához.
Egy bosszantó kölyök volt, de az nem azt jelentette, hogy nem kedvelted a srácot.
Vége
tsundere*: Nem lehet nagyon leírni a szót, ha beírjátok google-be, és megnézitek a képeket, talán megértitek. Olyan anime lányokra mondják, akik... nem vállalják fel az érzéseiket...? Szóval akik pl. szeretnek valakit, de mégis ellenségesek, meg hasonlók. Remélem valamennyire érthető volt :D
Forrás: DeviantART
Eredeti (link): http://utapri-x-reader.deviantart.com/art/SMIH-Utapri-Ver-RenxTsundere-Reader-406744228