Karakter x Olvasó amatőr magyar nyelvű fordítások!!!

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

- Kérünk, válassz -Törvénysértő tartalomJogsértő (másolt) tartalomJó ízlést sértő tartalomFelnőtt (+18) tartalomSzélsőséges, uszító tartalomDrog, alkohol, dohánySzerencse-játékEgyéb szabálysértés

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Gyönyörű nap volt.  A sugarai átsütöttek a szétszórt felhőkön, lágy fénybe borítva a fűszálakat a lábad alatt. Fejedet az ég felé emelted, és mély levegőt vettél a friss, tavaszi levegőből. A téli hideg elhagyta a területet, cseresznyevirágba borítva mindent.  Napok kérdése volt, hogy hazamenj és lásd a környéket, kicsi rózsaszín virágokkal tarkíva. Már nem tudtál várni.

 

Néhány lépésre tőled a legjobb barátod jött feléd. Tavaly ismerted meg őt, amikor elkezdtél járni a Saotome Akadémia testvériskolájába. Úgy tűnt, a szőke nem vesz tudomást a tényről, hogy hátramaradtál, az otthona felé sétálva. Amikor észrevetted, hogy mennyire zavarodottá váltál, odakiáltottál neki. “Kaoru-Kun, várj meg!”  Mellérohantál, és megragadtad a fekete blézert, amit viselt.

 

“Ah, Ne haragudj, ________-Chan.  Nem vettem észre, hogy ennyire mögém kerültél.”  Félénken nézett le rád.

 

“Rájöttem!De még így is olyan szép nap van ma, Kaoru-kun.  Nem gondolod?  És nézd!  A cseresznyefák is virágozni fognak nemsokára!”  Boldogan mutattál a rengeteg fára, amelyek a kollégium felé vezető járdát szegélyezték. “Látod?”

 

“Igazad van.”  Visszamosolygott rád, végre kiszállva abból a gondolatból, ami addig lekötötte a figyelmét. “A hét végére már talán tudok virágport szórni a fejedre.”

 

“Haha, csak lehet, hogy!” Nevetve mentetek végig az utolsó útszakaszon, ami még a koleszig hátravolt.

 

“Azt hiszem, holnap még fogunk találkozni, _______-Chan.”

 

“Várj! Nem szeretnéd megcsinálni a házit idekint? Tökéletes nap van hozzá!”

 

“Mindketten tudjuk, hogyha megpróbálunk idekint dolgozni, semmi sem lesz belőle.” Lebiggyesztetted az ajkadat, látva, hogy visszautasította az ajánlatodat, mikor újra megszólalt. “Azonban… egy nap kikapcsolódás nem is rossz ötlet. Mi lenne, ha találkoznánk itt negyed óra múlva?”

 

Boldogan bólitottál, majd a lányok kolesza felé fordultál. “Naná!  Akkor negyed óra múlva!”

 

Kurusu Kaoru azért tanult, hogy egy nap doktor lehessen. Azt mondta neked, hogy azért teszi, hogy gondoskodni tudjon a testvéréről, az egyik STARISH tagról, akinek gyenge a szíve. Úgy gondoltad, nagyon édes tőle, hogy ilyen messzire megy a testvéréért, és őszintén szólva, ettől még jobban kedvelted őt.

 

Amikor a szobádba mentél, a szobatársad az ágyán feküdt egy mangával a fején.  “Hmm…?  ____-Chan..?” ásított. Lassan levette a könyvet az arcáról, és kábultan rádnézett.

 

“Jó délutánt, álomszuszék,” nevettél.  “Tudod hogy megint kihagytad az órákat, ugye?”

 

“Mmm, tudom… Hány óra van?”

 

Megnézted az órát a csuklódon, “Körülbelül negyed négy.”

 

“Rendben, oké.  Akkor visszaaludhatok.”

 

“Ha te mondod.  Nemsokára visszajövök, Kaoru-Kun és én megcsináljuk a házinkat kint.”

 

“Yep.  Enged, hogy kitaláljam, hogy fog ez történni,” motyogta, ahogyan félálomban motyogott.

 

A halk horkolásának hangja kuncogásra késztetett, amint gyorsan átvetted az iskolai egyenruhát valami kényelmesebbre.  Oké, őszinte leszel, tényleg kicsit aranyosabbnak akartál látszani Kaoru számára.

 

Pár perc után kész lettél, megragadtad a tankönyveket, amiker szökséged lehetett, és lerohatnál a folyosókon és termeken. Persze, öt perccel korábban érkeztél, de... ő már ott volt. Azonban, csak annyit csinált, hogy levette a blézerét, szóval csak a fehér inge és a krémszínű pulóver látszódtak.

 

“Hová szeretnél menni tanulni?” kérdezte mosolyogva.

 

“Hmm… az udvar tele lesz, és nincs sok pad az egyetem keleti oldalán... Oh, tudom már!  Elmehetnénk a könyvtár tetőjére!  Az mindig meglehetősen kihalt, és gyönyörű a kilátás!”  El voltál ámulva a gondolattól, és nem is adva időt neki a válaszolásra, megragadtad a kezét, és szinte vonszolni kezdted.

 

Az épület tetején, a szélére rohantál és körülnéztél.  “Nézd!  Erről beszéltem!”  Elvigyorodtál, majd megfordulva a szőkére néztél.

 

“Látom.  Nagyon szép idefent.”  Egy kis idő után leült a földre, és elővett egy munkafüzetet.

 

“……….”

 

Az elégedetlen csendedre válaszolva, felnézett rád, és elvigyorodott.  “Nos, azt mondtad tanulni fogunk, nem igaz? Akkor belesétáltál a dologba, amikor magaddal hoztad a könyveidet.”

 

Hangosan felsóhajtottál.  “Igen, Azt hiszem ez butaság volt tőlem.”  Elővetted a felszerelésedet a táskádból.Jó ötlet volt házifeladatot írni, amíg ott voltál.

 

“Oops.”

 

“Huh?”  Zavartan Kaoru-ra néztél.  Észrevetted, hogy egy pici vigyor még mindig jelen van az arckifejezésén.  “…Mit értesz 'Oops' alatt?”

 

“Úgy néz ki, elfelejtettem a jegyzetfüzetemet.” Annak ellenére, hogy tisztán láttad a füzetét a táskájában, ő tovább játszotta a hülyét. “Azt hiszem így nem tudjuk megcsinálni a házit.”

 

Szavai mosolyt csaltok az arcodra, és lelkesen megölelted.  “Köszönöm, Kaoru-Kun!!” kiáltottad boldogan. Amikor elvetted a kezeidet, elég feltűnően elpirultál.

 

“Ah, nem értem, miről beszélsz.” Elnézet az irányodból, és elvörösödött.

 

 

 

 

A hétnek vége lett, és a levegő tele volt a cseresznyevirágok édes illatával. Rózsaszín szirmok voltak mindenütt: a földön, a tavakban, a hajadon, a táskádban, stb.

 

Úgy érezted, valami finoman meghúzza a hajadat, miközben a kolesz felé mentél. A hirtelen érzéstől felugrottál, és mepördültél. Kaoru volt ott, egy apró virágot tartva a kezében.  “Oh, csak te vagy az, Kaoru-Kun. Megijesztettél!”

 

“Ah, bocsánat.  Megpróbáltam kiszedni ezt a hajadból.”

 

“Oh…!  Hát, köszönöm szépen!”  Pár percig csendben sétáltatok tovább.  “Hey, Kaoru-Kun?”

 

“Igen?”

 

“Van valami programod a hétvégén?” kérdezted félénken.  Amikor Kaoru rád nézett, a szemeiddel lefelé néztél, és a fejed el volt fordítva tőle.

 

“Azt terveztem, hogy meglátogatom holnap a testvéremet.  Már jó ideje nem láttam, és most a városba jön egy koncert miatt.”

 

“Eh?!  STARISH elő fog adni itt?!”  Semmit nem hallottál róla eddig.

 

“Komolyan?” Kaoru kék szemei meglepettséget tükröztek. “Nem tudtad?”

 

“N-nem…  Nem tettem ki a lábamat az egyetemről az elmúlt hetekben a közelgő vizsgák miatt.”

 

“Értem.”  Megint csendbe burkolóztatok.  “Hé, ______-Chan?”

 

“Igen?”  Ránéztél, a csalódás még jelen volt az arcodon.

 

“Szeretnél elmenni a koncertre?  Um.. velem?”  Az arcán halvány pir jelent meg, ahogyan beszélt, és biztos voltál benne, hogy te is hasonlóképpen nézel ki.

 

“Ú-úgy érted…?”  Begráztad a fejed. Nem számított, hogy 'randiként' gondolta-e, vagy sem, így is úgy is időt tölthettél vele.  “Igen!  Persze hogy benne vagyok!”

 

Látszott az arcán, hogy felderítette a beleegyezésed.  “Nagyszerű.  Nem éken korábban mennünk, és enni valamit előtte?”

 

“Mhmm, jól hangzik.  Mikor?”

 

“Találkozzunk 3:00 órakor.  A koncert 7:00 körül kezdődik.  Rendben?”

 

“Igen! Köszönöm, Kaoru-Kun!”  Izgalmadban odahajoltál hozzá, és megpusziltad az arcát. Amikor észrevetted, hogy mit is tettél, az arcod cseresznyepiros lett. “S-s-sajnálom!  Uh, mennem kell!!!  A szobatársam vár!”  Anélkül, hogy Kaoru felé néztél volna, elsprinteltél a szobád felé.

 

 

 

Nekidőltél az ajtódnak, a kezedet a mellkasodra téve.  A szíved őrülten vert és az arcod szinte lángolt.

 

Hirtelen az ajtó kinyílt mögötted, és te háttal beestél a szobába.

 

“______-Chan?!  Mit csináltál ott?  Szívinfarktust fogsz rám hozni!” kiáltott fel a szobatársad, leszidva téged.

 

“Bocsánat…  Ow…  Legközelebb sokkal lassabban nyisd ki az ajtót!”

 

“Mit szólnál ahhoz, hogy legközelebb nem dőlsz az ajtónak?!”

 

“Igen, igen…”

 

“Hé, el vagy pirulva?”

 

Az arcod ismét fellángolt.  “É-én nem is!”

 

“De igen!  Oh!  Történ valami te és Kaoru-San között?!”

 

Felnyögtél, és felálltál.  “Nem akartál elmenni?”

 

“Hm, De igen~”

 

“Ne is törődj velem!  Igen, valami történt és nem, nem jelent semmit!”

 

Kuncogva elhagyta a szobát. “Ha te mondod.~”

 

 

 

Épp hogy csak 2:00 után volt másnap, és te még mindig nem tudtad eldönteni mit vegyél fel. “Miért nem veszed fel a kék szoknyát azzal a fodros fehér pólóval?” kérdezte a szobatársad.

 

“Ezt?”  Kivetted a pólót, és letetted az ágyra a szoknya mellé.  “Szerinted ez jól nézne ki?”

 

“Igen, nagyon csinos.  És nem túl csicsás egy koncerthez.”

 

“Gondolom. Oké, nézzük csak.”  Sietve átvetted a ruhát, és mosolyogva néztél a tükörre.  “Sosem gondoltam volna, hogy ilyen divatosan fogsz kinézni.”

 

“Hé, ne sértegess engem!  Lehet hogy általában hétköznapi vagyok, de ha szeretnék, tudok divatosan is kinézni., ” Rád nézett, mielőtt újra elkezdett volna beszélni, “Rendben.  Most próbáld fel a fehér lapostalpúdat hozzá.  Nem akarhatsz magassarkút hordani.”

 

Úgy tettél, ahogy mondta, és elégedett voltál az eredménnyel.  “Oké, divat királynő, mit kéne csinálnom a hajammal?”

 

“Nem.  Nem csinálok frizurát.  Az a te döntésed, hogy milyenre csinálod.”

 

A szobatársadra meredtél, majd felsóhajtottál.  “Jól van.”  Leültél közvetlenül a tükör elé, és elkezdtél szöszölni a (szín)hajaddal, amíg jónak nem találtad.  “Ez milyen?”

 

A szobatársad elszakította tekintetét a mangáról amit akkor kezdett nézni, és végigmérte a frizurád.  “Igen, ez megteszi.  Tedd fel a gyöngyös csatodat, hogy teljes legyen a kép.”

 

“Vettem!”

 

 

 

Pár perccel három előtt elsétáltál az udvarra.  Nyugtalan voltál a pénztárcáddal az oldaladon,  nem keltve azt a benyomást, hogy körbehordozod.

 

“____-Chan?”  Kaoru hangja szólalt meg mögüled.  Megfordultál, és boldogan rámosolyogtál.  Meglepődtél, igazából nem tudtad miért, amiért valami másban láttad, mint az iskolai egyenruhája.  Egy fekete farmert, és egy világosszürke inget viselt.  Ez volt a leghétköznapibb, amit valaha láttál rajta, és nagyon jól nézett ki benne.

 

“Szia, Kaoru-Kun,” mondtad.  “Mehetünk?”

 

Bólintott, majd melléd sétált.  “Úgy gondoltam, elmehetnénk a koncertcsarnok melletti étterembe, ha az neked is jó.”

 

“Jó lesz.  Nekem tetszik az ötlet.”

 

 

 

A koncert elképesztő volt!  Már az is szórakoztató volt, hogy végre láthattad a STARISH előadását, és még volt egy vendégszereplés is a Quartet Night jóvoltából. Nagyszerűen érezted magad, de nem tudtad eldönteni, Kaoru-nak is tetszett-e a testvére előadása.

 

Megpróbáltatok utat törni magatoknak a rajongók tömegében.  Annak érdekében, hogy ne veszítsen el téged, megragadta a kezedet, és nem engedte el, amíg ki nem értetek. Ez természetesen hihetetlenül boldoggá tett téged, de egy kicsit ideges lettél tőle. Végre megcsináltad, elérted, hogy találkozhass Kurusu Syo-val.

 

 

“Ti ketten! Sajnálom, de senki sem mehet be ide,” mondta a biztonsági őr.

 

“Kurusu Syo vár rám,” mondta Kaoru

 

“Igen, persze.”

 

“Ah, bocsánat, biztos rengetegszer hallotta már ezt. De én Syo testvére vagyok, Kurusu Kaoru.  Kérem, ő vár rám.”

 

“Attól tartok nem engedhetlek be a megerősítése nélkül.”

 

“Rendben, köszönöm.”  Kaoru, továbbra is a kezedet fogva, annak ellenére hogy már elhagytátok a tömeget, maga után húzott, amíg ki nem értetek.

 

“Várj, nem adod fel ennyitől, igaz?!”

 

“Úgy tűnik Syo nem mondta, hogy jövök.”  vonta meg a vállát Kaoru, de egyértelmű volt, hogy lehangolt. “Semmit sem tudok tenni ez ellen.”

 

“Nem tudod felhívni?!  Nem adhatod fel iylen hamar!  Biztos vagyok benne, hogy a testvéred szeretne látni!  Biztos nagyon elfoglalt volt, és elfelejtette, vagy elfelejtették felírni, hogy majd jönnöd kell!”

 

“Nem, _______-Chan.  Semmit sem tudunk tenni ellene. Csak menjünk el.”  Elengedte a kezed, és megfordulva elindult az iskola felé.

 

“Nem.”

 

Kaoru meglepetten nézett rád.

 

“Nem megyünk el, amíg nem láttad a testvéredet. Nem hagylak elmenni, amíg ennyire lehangolt vagy!”

 

“Nem vagyok lehangolt…”

 

“De, az vagy!  Meg tudom mondani, Kaoru-Kun!”  Oda rohantál hozzá, és megragadtad a kezét.  “Ne próbáld bemesélni nekem, hogy nem vagy csalódott! Most azonnal visszamegyünk oda! Nem érdekel ha elfoglalt, találkozni fog a tesójával, akármi is lesz. Fogtad?”

 

Kaoru rád mosolygott, “Értettem.”

 

Elvigyorodtál, és visszamentetek az ajtóhoz. Magad felé húztad, így rájöttél, hogy a csarnokot már lezárták.  “…………. Ti most biztosan szórakoztok velem.”  Nekiütötted a fejedet az ajtónak idegességedben.

 

Kaoru kuncogott, “Nem kell annyira lehangolódni ettől. Syo a városban lesz még pár napig. Majd meglátogatom holnap, rendben?”

 

“De…”

 

“Minden rendben. Ígérem.”

 

Egy sóhajtással beleegyeztél, és visszasétáltatok az iskolához.  “Találkozunk holnap, Kaoru-Kun?”

 

“Igen. Majd látlak holnap.”

 

Amint Kaoru besétált, elkezdtél visszarohanni a csarnokhoz. Még nem adtad fel.

 

 

 

A gyors idő futása következtében erősen lihegtél. Nem volt gyakori, hogy ilyen messzire futottál volna. Körbenéztél, és észrevetted, hogy a fények a csarnokban már le voltak kapcsolva. Hangokat hallottál az épület hátuljából, ezért odarohantál, hátha szerencséd van, és a STARISH lesz az.

 

Természetesen, amikor befordultál a sarkon megláttad a hét fiút, akik valószínűleg egy fuvarra vártak vissza a hotelbe.  Jinguji Ren meglátott téged, és megszólított, “Hello, Hölgyem. Segíthetünk valamiben?”

 

“Ah, hátramaradtál, hogy találkozhass velünk?” kérdezte Shinomiya Natsuki egy vidám hangon.

 

“Um…  valami olyasmi…” felelted. Idegtépő volt ott álni előttük. A szemeid végül megtelepedtek Kurusu Syo-n.  “Um..  Kurusu-San, beszélnem kell veled.”

 

Abban a pillanatban mindenki szeme megakadt a szőkén. A falnak támaszkodott, nem fordítva túl sok figyelmet arra, ami éppen történt.  “Velem?”

 

“Igen, ha szabadna.”

 

Odalépett hozzád, míg mindenki más értetlenül figyelt.  “Mi az?”

 

“Én Kaoru-kun egy barátja vagyok,” kezdted.

 

“Kaoru?!  Hol van? Ugy volt, hogy eljön meglátogatni!”  Syo ugyanolyan lehangoltnak tűnt, mint korábban Kaoru.

 

“Ah, visszament a koleszhoz. Megpróbáltunk eljönni, hogy láthasson, de azt mondták, megerősítésre van szükség hozzá.”

 

“Francba!  Mondtam nekik, hogy jönni fog!”

 

“Eh?  Syo-Chan,  a testvéred el akart jönni meglátogatni?” kérdezte Natsuki.

 

“Igen…  Nem láttuk már egymást pár hónapja. El tudnál vinni, hogy láthassam…..?”

 

“________ _______,” adtad meg neki a nevedet.

 

“_______-San.  Megkérhetlek rá?”

 

“ Örömmel. Tudom, hogy nagyon szeretett volna találkozni veled.”  Rámosolyogtál a fiúra, és megfigyelted a hasonlóságokat és különbségeket közte, és az ikertesója közt.

 

“Mi is megyünk!” kiáltotta Ittoki Otoya.

 

“Igen, szeretném megismerni ezt a testvért,” jelentette ki hűvösen Ren.

 

“Akkor megbeszéltük.  Mind megyünk, ha az rendben van, ________-San,” szólalt meg Ichinose Tokiya.

 

Rábólintottál a dologra.  “Rendben!  Kövessetek.”

 

Átvezetted a csoportot a városon, amíg el nem értetek az iskola kapuig.  “A nehezebb rész, hogy hogy jutunk be a fiúk kollégiumába anélkül, hogy észrevennének. Elég szigorúak itt, de már megtettem ezelőtt.”  Észrevetted, hogy furcsán bámultak rád, ezért eldöntötted, hogy tisztázod magad.  “Nem akartam semmi rosszat csinálni! Egyszerűen csak könnyebb néha egy szobában tanulni, mint a könyvtárban, és az én szobatársam nem hagyja, hogy ezt tegyem. Szóval, Kaoru-Kun és én általában együtt tanulunk a szobájában, vagy az egyik barátunknál.  De nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy be kell jutnunk.”

 

Elsétáltál a cseresznyevirágok alatt, amikor megláttad Kaoru-t. Egy padon ült a tó partján. Gyorsan a fiúk felé fordultál, és az ujjadat a szád elé tartottad. Syo-ra mutattál, és ő követett téged.

 

“Kaoru-Kun?  Azt hittem korán lefeküdtél,” ahogy közeledtél. Syo egy fa mögött állt a közelben.

 

“Én is ezt gondoltam rólad, ______-Chan.”

 

“Hm, ez igaz.  Még mindig lehangolt vagy?”

 

“Nem, nem igazán.”

 

“Lehangoltnak hangzol.”

 

“………”

 

“Gondoltam.  Nos, hoztam valamit hogy felvidítsalak!”  Elvigyorodtál, és jeleztél Syo felé, hogy jöjjön elő.

 

Vigyorogva előrohant, és gyakorlatilag letaszította Kaoru-t a földre.

 

“S-syo?!  Mit csinálsz te itt?!”

 

“Hát,_____-San visszajött a koncertcsarnokhoz, és megtalált engem. Nem tudtam, hogy eljöttél!  Be kellett volna engedniük.”

 

“______-Chan?”

 

“Mit mondhatnék?  Nem szeretlek boldogtalannak látni.”

 

“Csodálatos barátod van, Kurusu Kaoru-Kun. Becsüld meg,” mondta Hijirikawa Masato, amint a többi STARISH tag oda jött hozzánk.

 

“Ah, igen.  Tisztában vagyok vele.”  Kaoru a testvérére nézett, majd rámmosolygott.

 

 

 

Kaoru az egész hétvégét a testvérével töltötte. Csatlakozni szerettél volna hozzájuk, de úgy gondoltad, el kéne tölteniük egy kis időt egyedül. Ezért, amikor Kaoru elhívott, hogy menj velük megint, elmosolyodtál, és azt mondtad, van még egy kevés házi feladatod hátra.

 

 

 

Által, amint a nap sütni kezdett egy félreeső tónál. Ott voltál, ahol mindig szerettél házit csinálni, vagy legalábbis az volt az eredeti cél. Becsuktad a szemedet, és hagytad, hogy a szél összeborzolja a hajadat, és virágszirmokkal terítse be a tisztást. Lépteket hallottál, ezért megfordultál, hogy megnézd, ki az.

 

“Ah, máris visszajöttél, Kaoru-Kun?”

 

“Igen, Syo-nak el kellett mennie a következő koncertük helyszínére. Látom, hatékony voltál ma,” szekált téged.

 

A táskádra néztél, amihez nem nyúltál hozzá, mióta négy órával ezelőtt ki nem jöttél.  “Igen, nos, nem tudtam koncentrálni.”

 

“Igen, vagy talán nem volt házid, amit be kellett volna fejezned.”

 

“Hát…  Oké, rendben. Igazad van.”

 

“Akkor miért nem jöttél velem?”

 

“Mert szerettem volna esélyt adni neked, hogy időt tölthess a testvéreddel…”

 

“Értem.”  Kaoru melléd sétált, és megállt melletted.  “Köszönöm, _______-Chan.” 

 

Felé fordultál, hogy ránézhess, és ezzel egy időben ő ajkaidra helyezte az övéit.  Rövid, édes csók volt, de elég volt ahhoz, hogy az egész fejed vörössé váljon.

 

“Eddig még sosem tudtam ezt elmondani, _______-Chan, de…  Nagyon kedvellek...”  A kék szemei tükrözték az érzéseit amint rád meredt, kedvező válaszra várva.

 

“Tipped sincs milyen hosszú ideje szeretném ezt hallani tőled. Én is kedvellek, Kaoru-Kun!”  Köré fontad a karjaidat egy széles öleléssel, és megerősítetted a vallomást egy csókkal.

 

 

 

Syo visszatért a városba egy kis munka után néhány héttel később.  “Tudtam! Tudtam, hogy kedveled!” kiáltott Syo.

 

“F-fogd be, Syo!” kiabálta Kaoru.  Zavarban volt, de ez nem állította meg abban, hogy továbbra is a kezedet fogja.

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 11
Tegnapi: 5
Heti: 17
Havi: 102
Össz.: 35 451

Látogatottság növelés