ReaderxIchinose Tokiya
A mi szerelmes dalunk
Félelemmel telve bámultál. Nos, talán nem félelemmel, mivel tudtad, hogy nagyszerűen fog hangzani.
"Csodás volt, Ichinose-san!" mondta Haruka. Haruka a STARISH zeneszerzője volt. Egy kicsit féltékeny voltál, mivel ő...hát, volt egy háreme, vagy valami olyasmi.(Úgy értem, ki ne akarna egy háremet elképesztő srácokkal?)
"Köszönöm, de a szöveg nem az enyém," mondta.
"Eh?" monda, zavarodottan.
"Valaki más írta," mondta.
Igen, igen, te írtad őket, gondoltad.
Másnap...
Tokiya mélyen aludt, és kihagyta a zeneműjét. Órákat töltött vele, hogy jó szöveget találjon ki. Eldöntötted, hogy 'segítesz', és elvetted az összetételt, és leírtad neki az összes érzésedet, kihagyva a nevedet, vagy hasonlót, remélve, hogy nem ismeri fel a kézírásodat.
"Tudod, hogy ki írta?" kérdezte Haruka.
"Nem, nem tudom," válaszolta,"De akárki is volt, jó szöveget írt."
Elpirultál a bókján. Tetszett neki a szöveged! De azt kívántad, hogy talán nem kellett volna elpirulnod, mert Tokya meglátott téged az ajtó mögött.
"__________!" mondta, amikor észrevett.
"Hé Tokiya...megzavartalak?" mondtad, azt tettetve, hogy nem voltál ott egész idő alatt, és hallgattad, hogy Tokya a te dalszövegedet énekli.
"Ne, nem igazán! Igaz, Nanami?" mondta, Haruka-ra mosolyogva. A szíved megdobbant. Azt kívántad, hogy rád is úgy mosolyogjon, de az nagyon ritka volt.
"Minden rendben,___________, már végeztünk, és egyébként is mennem kell," mondta Haruka, kirohanva a szobából, becsukva az ajtót maga mögött.
"...__________, te írtad ezt a szöveget, nem igaz?" mondta Toiya, aki mögötted volt.
Meg fordultál, és azt mondtad,"Igen! Úgy tűnik, lelepleződtem!" mosolyogtál. A kezedet a tarkódra téve.
"Nem kéne másnak dalszöveget írnod személyazonosság nélkül, ____________," mondta, egy kicsit komoly hangon.
"Tudom, ne haragudj! De túl nagy volt a kísértés!!! Nagyon szép hang volt!!!" mondtad. Ez félig volt csak igaz. A hang szép volt, De nem volt kísértésed rá, hogy neked muszáj lenne neki dalszöveget írnod. Továbbá, te csak le szeretted volna írni az érzéseidet.
"Rendben van, tetszett a szöveged," mosolygott melegen.
"Tényleg?! Köszönöm, Tokiya!!" mondtad, vidáman. Mosolygott! Szeretted a mosolyát, de ritka volt, hogy rád mosolygott.
"A szöveg szólt valakinek?" kérdezte, nagyon egyenesen bámulva.
"A zeneműhöz írtam, ami a tiéd volt, szóval persze, hogy neked szólt, Tokiya!" mondtad őszintén. Valahogy úgy hangzott, mint egy véletlen vallomás.
Egy kicsit elpirult, de aztán az arca újra normális lett."...Hát, köszönöm a szöveget. Bajban voltam vele, hogy kitaláljak egyet, szóval még egyszer, köszönöm" mondta. Úgy láttad, mintha az arca újra egy halvány rózsaszín árnyalatot vett volna fel. Annyira aranyos. Annyira aranyos volt...
"Szívesen!" mondtad egy széles vigyorral.
"Hogyan... rukkoltál elő a szöveggel...?" kérdezte. Komolyan nem vette észre, hogy a szöveg NEKI íródott?
", Annak írtam, akit szeretek, természetesen...," pirultál el.
"És ki az?"
A kék szemeibe meredtél. NYILVÁNVALÓAN Ő VOLT!!! KI MÁSÉRT DOBOGNA A SZÍVED!?
"A-az nem a te ügyed, Tokiya!!!!" mondtad, még akkor is, ha kicsit az volt.
A szemei kitágultak kicsit,"Ne haragudj,________, csak..."
"Mi...?"
"...Féltékeny vagyok arra, akit szeretsz,___________......," elpirult, és eltakarta az arcát, megpróbálva eltakarni, hogy mi volt vele.
Tokiya féltékeny volt...?! Milyen édes! Még akkor is, ha az illető, akit szerettél, Tokiya volt...
".............Szeretlek,__________.......rendben van az......?" még jobban elpirult, mint korábban, az arca most olyan vörös volt, mint egy cékla.
Annyira elpirultál, amennyire ő, és megölelted őt.
"Én is szeretlek, Tokiya," rámosolyogtál. A fejedet a mellkasára tetted, és hallottad a gyors szívverését.
THUMP THUMP THUMP THUMP THUMP.
A szemei kitágultak, és egyfajta bizonytalanságot tükröztek afelől, amit mondtál.
"Azt mondtam, hogy neked írtam, igaz?" mondtad."Szeretem, amikor mosolyogsz," említetted meg.
Megint elpirult és megölelt téged. Hallotta a szívverésedet, talán az az övé volt, vagy talán a szíveitek egyforma ritmussal vertek. A (e/c) szemeidbe meredt, és adott neked egy halvány, de szenvedélyes csókot.
El kezdte énekelni a szöveget, amit írtál. A gazdag hangja elolvasztotta a füledet, és valamilyen oknál fogva el kezdtél dúdolni. Amikor befejezte a dalt, azt mondta,
"A mi szerelmes dalunk."
Vége.
Forrás: DeviantART
Eredeti (link): http://alessazero.deviantart.com/art/Uta-no-Prince-Sama-Our-Love-Song-376846315